Flesch Károly életrajz

Flesch Károly 1873 – 1944

x A XIX. századi, polgárosodó Moson-megye számos kiváló muzsikus szülőhelye.
x Békefi Ernő moson-megyei háromszögről, tesz említést, Liszt Ferencről írt könyvében. Ebben a háromszögben született Joachim József hegedűművész és pedagógus Köpcsényben (ma Kittsee), Nikisch Artur karmester Mosonszentmiklóson, Klafsky Katalin Wagner-énekes Mosonszentjánoson, Mosonyi Mihály zeneszerző Boldogasszonyban ma Frauenkirchen, Liszt Ferenc szülei Rajkán és végül, de nem utolsósorban Flesch Károly Mosonban. Felvetődhet a kérdés minek köszönhető ez a kiváló nem csak európai, hanem világhírnévnek örvendő zenész névsor. Majdnem mindegyikük életrajzában ott szerepel a templomi kórusban, zenekarban való kezdeti szereplés. Valószínűleg az itt folyó zenei nevelésnek tudható be, hogy a tehetségek ilyen remek sora nem kallódott el.
x E nagyszerű zenészek közül a számunkra oly nagyra becsült Flesch Károly élet útját követjük nyomon. A Flesch család sziléziai zsidó származású. A nagyapa a családdal való vándorlás során végül biztonságot találva Rajkán telepedik le, ahol kereskedéssel foglalkozik. Az apa Flesch Salamon itt születik és itt végezte iskolai tanulmányainak egy részét. Az akkori iskolamester Lakner Ferenc, aki egyúttal nótárius is volt egy személyben, és mint a templomi kórus ékkarvezetője, feltehető, hogy az iskola tanulóit is bevonta a kórus tagjai közé. Valószínű Flesch Salamon is ekkor kerül közelebb a zenéhez. Igaz az életútja egészen más irányba fordult. Az orvosi hivatást választja és bécsi tanulmányait követően az ezernyolcszázas évek második felétől Mosonban működik, mint az ott székelő katonai garnizon orvosa. Természetesen hamarosan a város orvosa is. A korabeli helyi újságok, mint a Mosonmegyei Hírlap, később a Mosonvármegye híradásaiból egy rendkívül felvilágosult, modern gyógyászati elveket valló tudós- doktor képe tárul elénk. Síkra szállt Semmelweis tanaiért, ingyenes szanatóriumok felállítását szorgalmazta a tüdővész leküzdésére és kidolgozta az abban az időben gyakran fellépő kolerajárványok ellen a védekezés tízparancsolatát a szegények részére. Az orvosi hivatás számára szent volt. Bárhová hívták azonnal ment és nem egyszer a recept mellé a gyógyszer árát is, odacsempészte. Így aztán nem csoda, hogy kiérdemelte a „szegények orvosa” címet. Fiatal orvosként Bécsben barátai, ismerősei segítségével keresett magának megfelelő társat. A bemutatott hölgyek nem nyerték el tetszését, amikor búcsút venni készült vendéglátójától egy ifjú hölgy perdült elébe: Őt aztán szívesen elvenném jelentette ki Klein bútorkereskedőnek, aki szívesen adta hozzá Johanna leányát. A történetet Flesch Salamon szeretett felesége halála után mesélte el a családnak. Az ifjú pár Mosonban talált otthonra. Saját házuk nem lévén a Mosonban működő Mezőgazdasági Gépgyár tulajdonosának házában, amely akkor 159. számot viselte, (ma Szent István király út 123.) béreltek lakást. Ebben a házban született Flesch Károly 1873. október 9.-én – a hat gyermek közül ötödikként.
x Érdekes megjegyezni, hogy nem csak Károly került szorosabb kapcsolatba a zenével; igaz élethivatásul csak ő választotta -, de két testvére, Gyula és Emil is kitűnő zongorista hírében álltak. Flesch nem árult el különösebb tehetséget, sőt még a hegedűt sem ő választotta. Inkább a szükség kényszerítette rá: a Flesch családban ugyanis szigorú polgári fegyelem uralkodott. Az iskolának és a tanulásnak általában délután négy órakor lett vége, következett a zenegyakorlás ideje. Emilen és Gyulán kívül még egy leánytestvér is helyet kért a hangszer mellett, egy-egy órára. Így az este hétig foglalt volt. Ez azonban már vacsoraidőnek számított, ami után a gyerekeknek ágyban volt a helyük. Károly számára tehát egy olyan hangszert kellett választani ami, függetleníthető volt a zongorától. Így lett belőle hegedűs.
x Első mestere Kern Károly, a helyi önkéntes tűzoltó egyesület karnagya volt. Kern a gyors siker érdekében mechanikusan betanított az ifjú növendéknek néhány, akkor divatos táncszámot és a legközelebbi mosoni búcsú alkalmával – egy söröshordóra állítva – előadatta „műsorát”. A hatás nem maradt el: a közönség szájtátva hallgatta „a Flesch doktor fiát”. A szülők lelkesedése már közel sem volt arányban a pillanatnyi sikerrel. Új mester után néztek, akit Schöll Mihály mosoni iskolamester személyében véltek megtalálni. Schöll Mihály a templomi zenekar első – azaz egyetlen – hegedűsi tisztét töltötte be. Az ő személye sorsdöntő változást hozott a gyermek életében. Felismerte, hogy kivételes tehetséggel van dolga, és ennek tudatában járt el, amikor igyekezett rávenni a szülőket, ne álljanak gyermekük zenei elhivatottságának útjába.
Az elemi iskolai tanulmányainak befejezése után a magyaróvári piarista gimnázium diákja lett. Azonban szülei hamarosan úgy döntöttek, hogy hegedűtanulmányait komolyabb úton kell folytatnia. Rokoni kapcsolatokat is figyelembe véve Bécs lett Flesch Károly tanulmányainak színhelye. Némi kitérő után J.M. Grün iskolájában folytatta tanulmányait. Az ifjú művészjelölt életének kiemelkedő eseménye volt 1883 decembere.
x A mosoni társaskör hagyományos szilveszteri bálján szokás volt, hogy a táncot valamilyen műsor, hangverseny vezesse be, amelyen rendszerint helybéli amatőrök léptek fel. A tízéves Flesch Károly szűkebb körben már mindenkit elbűvölt játékával, elérkezett hát az idő, nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatkozni. Ebből az alkalomból Alard „Faust” fantáziáját játszotta. Feltételezhető, hogy zongorakísérője valamelyik bátyja lehetett.
x Bécsben megkezdett tanulmányaival bekerült az európai zenei élet vérkeringésébe. Érdemes megjegyezni: Flesch még a legnehezebb időkben is megtartotta magyar állampolgárságát és szívesen emlékezett Mosonban eltöltött gyermekéveire, az iskolai szünidők élményeire. Tanulmányai és egész élete során olyan belső erővel és kritikai érzékkel ismerte fel művésszé válásának akadályait, a továbblépés szükségességét, ami által korának legjobbjai közé emelkedett. Ez a képessége döbbentette rá, hogy ha Bécsben marad legfeljebb valamelyik zenekarban, harmadik pultos lehet. Ezért Párizsba készült, szüleinek nem nagy örömére. Némi áldozattal szülők beleegyeztek tanulmányainak párizsi folytatásába. Döntésükhöz nagymértében hozzájárult, hogy Párizsban volt egy Maurus Deutsch nevű kereskedő, aki mosoni volt és Flesch Salamon fiatal kora óta ismerte. Megígérte, hogy az alig tizenhét éves Flesch gondját viseli, segíti eligazodását a párizsi életben. Ez szüleit is megnyugvással töltötte el és a havi járadékot is rajta keresztül kapta meg Flesch.
x Érdemes itt idézni Flesch 1940-ben írt visszaemlékezéséből, amelynek németnyelvű kéziratát fia, C.F. Flesch adta ki „Erinnerungen eines Geigers” címmel 1960-ban és a Zenekar című folyóiratban jelent meg Rákos Miklós zenetörténész fordításában. „Életem új értelmet nyert, ismét öröm töltötte el szívemet. De négy héttel a kitűzött indulási idő előtt csaknem a Dunába vesztem. Már kora gyermekkoromtól otthonosan érezvén magunkat a vízben, nekünk gyakorlott és kivételesen jól úszó fiataloknak az volt a szokásunk – anélkül, hogy ebbe jobban belegondoltunk volna -, hogy többnyire a fürdésre elhatárolt területen kívül úsztunk. Ha éppen kedvünk támadt, a sodró ár ellenére egyenesen keresztül úsztunk a Dunán, pihentünk egy keveset a túlsó parton és visszatértünk oda, ahonnan elindultunk. Egyik délután ismét vállalkoztam erre az útra, társ nélkül, de a magas vízállás miatt nem tudtam kimenni a szemközti partra, és egy pillanatnyi pihenő nélkül kellett visszatérnem. Nem számoltam az ár erejével, amit az áradás idézett elő, és amely szokatlan erővel ragadott magával egy éppen működő vízimalom felé. Kétségbe esetten küzdöttem a hullámokkal. Közben a fürdőzők észrevették a veszélyt, amibe kerültem, és kiáltásokkal bíztattak rendkívüli erőfeszítésre. Már éreztem a vég közeledtét, és egész addigi életem lepergett előttem. De a kritikus pillanat előtt, alig háromméternyire a malomtól, sikerült emberfeletti erőfeszítéssel megvetni a lábamat és teljesen kimerülten kivánszorogni a partra”. Kis híján hullámsírba veszett az elkövetkezendő évtizedek kiváló hegedűművésze és pedagógusa.
x 1890 őszén érkezett Párizsba, ahol a pályaudvaron Deutsch Mór várta. Párizzsal való némi ismerkedés után a tanulás lehetőségei után érdeklődtek. Kiderült, hogy a konzervatórium hegedű osztályaiban csak két külföldit vesznek fel. Mivel csak Eugene Zauzay-nál volt üres hely, aki 81 éves volt, az ő tanítványa lett. Gyorsan beilleszkedett a párizsi életbe, amiben nagy segítségére volt gyermekkori barátja, Pollak Lajos, aki egy ügyvédnél titkároskodott. Hamarosan rádöbbent, hogy tanára úgy mint ember és a hegedűjátéka a XVIII. századot képviseli, amit a kor már rég túlhaladott. Úgy döntött, Párizs legjobb tanáránál fog magán órákat venni. Némi érdeklődés után a 42 éves M. P. Marsick-ot választja. A meghallgatás után a Párizsban eltöltött évek alatt, Marsick tanításának eredményeként tehetsége teljesen kibontakozik. A nyári szüneteket szüleinél tölti, akik örömmel tapasztalták fejlődését úgy hegedülésben, mint emberileg. Egy kis idézet Rakos Miklós fordításából, annak bizonyságául, hogy mennyire kötődött szülőhelyéhez: „A „párizsi” ember dicsfényével övezve, jelentősen növekedett megbecsülésem a hozzám hasonló korú mosoniak között. Az óriási nagyváros – ahonnét éppen megjöttem – és szülőváros-fészkem között lévő kontraszt nagyon mulattatott; ugyanakkor éreztem, hogy valami titokzatos kötelék láncol szülőhelyemhez. Természetemnél fogva kisvárosi ember voltam, és maradtam egész életemben.” Csupán édesapja panaszolta, hogy szinte elviselhetetlen anyagi terheket jelentenek a tanulmányaival járó költségek. Flesch ígéretéhez híven tanítványokat fogad, és zenekarokban vállal munkát, hogy így járuljon hozzá tanulmányainak költségeihez. Idős tanára Eugene Sauzay nyugdíjba vonulása után magántanára, Martin Pierre Marsick foglalta el megérdemelt helyét, ami az alkalmi órák után rendszeres oktatást tett lehetővé. Ettől kezdve fejlődése töretlen. Évzáró versenyein csak azért nem nyer, mert nem francia. Azonban a záróvizsgán mindenkit megelőzve a zsűri az első díjat ítéli neki, és kitüntetéssel fejezi be tanulmányait. Jutalomként a Grand és Bernardel hegedűkészítő cég egy hangszerrel ajándékozza, meg amelynek a hátoldalára arany betűkkel írják fel: Grand Prix Párizs 1895. Ezzel Flesch életében lezárult egy korszak.
x A közel fél évszázadot átölelő hangversenyeinek sorozatát Bécsben kezdi meg. Abban a városban, amely ekkor Európa zenei életének központja igényes közönséggel. Szülei Mosonból Bécsbe siettek. Barátok, kollégák várták izgalommal bemutatkozását. Flesch nagy sikert aratott. A bécsi kritika a fiatal hegedűsök első sorába emelte. A Mosonmegyei Lapok 1895. december 8-i száma is tudósít az eseményről. A bécsi kitérő után még visszatér Párizsba, ad még egy koncertet és meglehetősen borús hangulatban érkezik haza Mosonba. Ekkor két hangversenyt is adott: az elsőt Magyaróvárnak, a másodikat Mosonnak ajánlva. Több mint fél évet tölt a szeretett szülői házban. Ezt az időt napi ötórás gyakorlással tölti. 1896 októberében Berlinbe utazik, ahol két koncertet ad. Itt találkozik a köpcsényi születésű Joachim Józseffel és köt egy életre szóló barátságot a mosonszentmiklósi Nikisch Arturral, a világhírű karmesterrel. A három Moson megyei kiválóság egy helyen. Az évad végén lehetőséget kap a bukaresti konzervatóriumi állás megpályázására, amit el is nyer. Öt évet tölt Bukarestben. Kamarazenekart alapít, és igényes játékával végleg elnyeri Erzsébet királyné bizalmát, a három éves szerződés lejártakor újabb három éves hosszabbításra kerül sor. Nem tölti ki a három évet, mert úgy érzi, ha marad művészi pályája látja kárát. Ezért elbocsátását kéri a királynőtől, aki szomorúan, de elengedi. Magas kitüntetéssel a román királyi kamaraművész rangjával hagyja el Bukarestet.
x Még romániai tartózkodása alatt 1901-ben megnősül, és 1902 őszén családostól visszatér Berlinbe. Néhány hangverseny után megpályázza a megüresedett amszterdami tanári állást, amit el is nyer. 1903. nyarán hazautazik Mosonba a magányossá vált édesapjához. Az itthon eltöltött hónapok alatt szorgalmasan készül a téli hangversenyekre. Hollandiában és Európa más városaiban egymást követik a sikeres koncertek, anyagi helyzete is kiegyensúlyozottá válik.
x Ekkor kezdett élete legnagyobb vállalkozásába, amelyet sem előtte, sem utána senki nem kísérelt meg: 1904-ben, Berlinben öt estéből álló zenetörténeti hangversenysorozatot tart. Több mint 70 művet vett műsorára. Ezzel világhírnévre is tett szert. De elsősorban a berlini közönség zárta szívébe. Öt évig élt Hollandiában, amikor 1908-ban feleségével egyetértésben Berlinbe költöztek, ahol elfoglalta 1907. augusztus 15-én elhunyt Joachim József egykori katedráját. A német főváros zenei életének egyik vezetője lesz. A kor szinte összes kiváló zenészével koncertezik. Tizenöt év alatt Artur Schnabel zongoraművésszel, majd Jean Gérardy csellistával 500 hangversenyt adnak, nem szólva Flesch zenekari koncertjeiről.
x 1907. július 8-án meghalt édesapja. Ezzel az utolsó kötelék szakadt el, ami úgy igazán Mosonhoz kötötte. Testvére, Emil, Győrben nyitott gyógyszertárat és valószínűleg az ő közreműködése révén fogadta el a Győri Ének- és Zeneegylet meghívását 1910. október 29-ére. Flesch bécsi koncertjéről érkezik Győrbe. A hangversenyről a Győri Hírlap 1910. november elsejei számában olvashatjuk: „Művészete hol bámulatba ejtett, hol fellelkesített, hol elbűvölt minket is, akik megilletődve lestük a felséges hangokat, amiket remek Stradivariusábol kicsalt,…”.Még egyszer 1922-ben hangversenyezik Győrben, és ezután már nem szerepel szűkebb hazájában.
x Az első világháború eseményei nagyon megviselik. Igyekszik semleges maradni, hiszen fiatalkori élményei Franciaország iránt semmiféle gyűlöletet nem táplálnak, de mint német anyanyelvű magyar állampolgár szíve Németországért dobog. A háború alatt minden kezdeményezést visszautasít, hogy megszállt területen koncertezzen. De szívesen vállal szereplést sebesült katonák körében
x A háború után a nyomasztó anyagi helyzetének enyhítése érdekében elfogadja az amerikai Curtis Institute konzervatórium meghívását Philadelphiába. Öt évet tölt Amerikában, ahonnét a működésének emlékezetére plakettet veretnek. Ekkor már nem csak művészetével, hanem pedagógiai munkásságával is világhírnevet szerez. A tehetséges tanítványok egész sora lesz világhírű hegedűművész, zeneszerző és tanár. Közülük csak néhány név: Ida Haendel aki Mosonmagyaróvár zeneszerető közönségének sem ismeretlen, Robert Pollack, Max Rostal, Thoman Mária és Varga Tibor magyar hegedűművészek. A sort még lehetne folytatni Kanadától Ausztráliáig hisz a világ szinte minden részéből érkeznek hozzá fiatalok. Nem csak a gyakorlatban volt kiváló, hanem elméleti munkásságával is bizonyos fokig iskolát teremtett. A hegedűjáték alapja, A hegedűjáték művészete, Hangzásproblémák a hegedűjátékban című munkái a mai hegedűoktatás forrásmunkái. Amerikából visszatérve Berlinben elfogadja a Hochschule felajánlását, hogy legyen a nyugalomba vonuló Willy Hess utódja.
x A hitleri hatalom átvétel nem száműzte azonnal. Flesch utolsó hangversenyét 1933-ban Furtwängler vezényletével, a Reichstag felgyújtásának estéjén adja. Barátai figyelmeztetésére 1934-ben eladja berlini házát, és családostól Londonba költözik. A hosszú távolmaradás ellenére a szülőváros nem felejti el. 1935. november 9-én a Mosoni Ének- és Zeneegylet levélben kéri fel, hogy működjön közre az egylet jubileumi hangversenyén. Ezt elfoglaltsága és talán leginkább zaklatottsága miatt nem fogadja el, és levélben köszöni meg a felkérést. A levél Csiszár Péter fordításában így hangzik:
x „Tisztelt Uraim!
Köszönettel vettem november 9-én kelt nagybecsű levelüket, mely kellemes módon emlékeztet szülővárosomra. Ha nem tévedek, az Önök társasága az úgynevezett Társaskörből keletkezett, amelynek hangversenyén, mint gyermek és ifjú, gyakran közreműködtem. Sőt, ezen Egyesület 1883. december 31-i hangversenyén kezdtem meg tulajdonképpeni zenei karrieremet tíz éves koromban. Hangversenyező művészi és tanári tevékenységem sajnos nem engedi, hogy elfogadjam meghívásukat a tervezett jubileumi hangversenyre. Ámde öröm számomra, hogy ebből az alkalomból képet küldhetek Egyesületüknek szólóajánlással.
Abban a reményben, hogy Egyesületük az elkövetkező tíz esztendőben is virágozni és fejlődni fog, legjobb kívánságaimat küldöm.” (Hansági Múzeum adattára.)
x 1939-ben Hollandiába szerződött hangverseny-sorozatra és egy pedagógia kurzusra. Úgy gondolta, holland származású felesége révén nagyobb biztonságban lesznek. Tévedett, hiszen 1940 május 10-én a németek elfoglalják Hollandiát. Flescht és feleségét letartóztatják, és csak Furtwängler egy korábbi levelének köszönhetően engedik szabadon. Mivel magyar állampolgárságát korábban németre cserélte fel, azt pedig a nürnbergi törvények megszüntették. Mint hontalan zsidó a legnagyobb veszélybe kerül. Ebből a szorult helyzetéből két régi barátja, Kresz Géza hegedűművész és Dohnányi Ernő, menti ki. Közbejárásuk eredményeként visszakapja magyar állampolgárságát. A beutazási engedély birtokában 1942-ben Németországon át szorongások közepette érkezik meg Budapestre. Két koncertet terveznek a szervezőkkel. Az elsőre 1943 áprilisában került sor, amikor Beethoven és Brahms versenyműveit és Paganini egyik capriccióját adja elő nagy sikerrel. A második hangversenyt a hatóságok érdeklődése miatt jobbnak tartja lemondani. Még befejezik Weiner Leóval közösen Bach két hegedűversenyének zongorakíséretes, új kiadásának előkészítését. Jól jön számára Svájcban a luzerni konzervatórium megnyitása. Svájci vízumot és munkavállalási engedélyt kap. Másfél évig nyugodt körülmények között taníthat és koncertezhet. Az izgalmakkal terhes négy év nagyon megviseli. Egy orvosi vizsgálat során kiderül, hogy szíve rossz állapotban van. Pihennie kellene, de erre ő képtelen. Influenzás lesz, de ebből néhány nap után felépül és folytatja a munkát.
x 1944. november 14-én este kijelenti, hogy jól érzi magát. Másnap a hajnalban álmában szűnt meg dobogni a szíve – csak fizikailag. De szelleme, munkássága és emléke itt él közöttünk.

x A háború viharában haláláról csak egy rövid hír jelent a nemzetközi sajtóban. A magyar zenei világ csak jóval később értesült a visszavonhatatlanról és minden méltatás nélkül, a feledés homályába merült. A szülőváros, Mosonmagyaróvár zeneszerető közönsége is csak1978-ban Csiszár Péter Győr- Sopron Megyei Műhely című folyóiratban megjelent tanulmányából értesült, hogy korának egyik kiemelkedő hegedűművésze és zenepedagógusa Mosonban született 1873. október 9-én. Hamvait Luzernben ideiglenes urnában helyezték el, mintha tudták volna, hogy végső nyugalmat ötven év múlva a családi sírhelyben fog találni. Az emlékét ápoló Fejes Józsefné Zenei Alapítvány halálának 50. évfordulójára.
1994. november 11-13. között emléknapokat szervezett. Az emléknapok fő védnöke az Amerikában élő híres Flesch tanítvány, Ida Haendel volt. A Londonban élő fia, C. F. Flesch hozzájárult, hogy édesapja, ahogy ő mondta: „Luzernben temetetlenül” lévő hamvai a szülőföldbe kerüljenek, édesanyjuk hamvai pedig Amerikából férje mellé legyenek elhelyezve. Erre november 13-án 10 órakor került sor a Mosonyi Mihály úti Izraelita temetőben a szülők mellé. Ezen az eseményen a Flesch család számos tagja az amerikai földrésztől Angliáig, tisztelői Berlinből voltak jelen. A három nap során előadások hangzottak el. Az emlékhangverseny első részében a magyarországi Flesch Károly Nemzetközi Hegedűverseny díjazottjai Ábrahám Márta, Nagy Zsuzsa, Somogyi Péter és Járóka Sándor, majd a világhírű tanítvány, Ida Haendel következett Brahms: Hegedűversenyét játszotta. Közreműködött a Győri Filharmonikus Zenekar, vezényelt: Koncz Tamás. A közönség felállva tapsolt és alig akarta elengedni a művésznőt.
x A város múltjának ápolásában, a honismereti mozgalomban meghatározó szerepet betöltő Hazafias Népfront Városi Bizottsága indította el és karolta fel Flesch Károly életútjának széles körben történő megismertetését, a még élő családtagok felkutatását. E munkálkodás során találtunk rá az Izraelita temetőben Flesch szüleinek síremlékére. Ez a tény nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a temetőt nem számolták fel. Egy évvel Csiszár Péter tanulmányának megjelenése után, 1979. október 9-én emléktáblát helyeztünk el azon a házon (Szent István király út 123.), ahol Flesch Károly született. Ekkor már a kutatások eredményeként kiderült, hogy Londonban kétévenként Nemzetközi Hegedű-és Brácsaversenyt rendeznek a Carl Flesch emlékéremért, a Londoni Fesztivál eseményeinek részeként. Ez a verseny segítette nemzetközi hírnévhez Kovács Dénest, a Párizsban élő Lengyel Gabriellát, és a Svájcban működő Varga Tibor magyar győzteseket. A budapesti Nemzetközi Versenyek és Fesztiválok irodavezetőjének, Klenjánszky Tamásnak a segítségével kapcsolatfelvételre került sor a londoni szervezőirodával. Tőlük kapott információ alapján jutott a kutatók tudomására, hogy Londonban él Flesch Károly fia és Amerikában a lánya. Ezt követő levélváltások és a város részéről történt meghívás eredményeként 1981. márciusában Flesch fia Mosonmagyaróvár vendége volt. Az esemény nagy jelentőséggel bírt. A vele való beszélgetéskor merült fel először a gondolat, hogy Mosonmagyaróváron is legyen hegedűverseny, és esetleg az első helyezett automatikusan résztvevője legyen a londoni versenynek. Ez utóbbi a gyakorlatban sajnos nem valósult meg. A mosonmagyaróvári győztesnek ugyanúgy részt kellett vennie az előválogatáson, mint bárki másnak.
x Flesch fia ígéretének megfelelően egy majdani emlékszoba létrehozását segítve még 1981-ben két bőröndre való dokumentumot, köztük két tekercs magnetofonszalagot küldött, amelyen Flesch korabeli koncertjeinek rádióközvetítéseit rögzítő amatőr felvételek hallhatóak. E felvételeknek inkább dokumentum értékük, mint a műélvezetük a fontos, mivel a rendkívüli rossz technikai színvonal zavarja a műélvezetet. Érdemes megjegyezni, hogy Flesch életében nem készültek hanglemez felvételek. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a hangrögzítés akkori alacsony színvonala nem elégítette ki Flesch művészi igényeit.
x A Hazafias Népfront Városi Bizottsága elhatározta, hogy Flesch Károly születésének 110. évfordulójára emlékezve szülőházán domborművet helyez el. A dombormű, Rieger Tibor szobrászművész alkotása, mely közadakozásból 1983. október 8-án került felavatásra. Az avatóbeszédet Tátray Vilmos hegedűművész mondta, aki szintén javasolta a mosonmagyaróvári verseny megrendezését. 1984-re körvonalazódnak a verseny szervezésének feladatai, a szükséges szakmai kapcsolatok kialakításának lehetőségei. Ehhez továbbra is Klenjánszky Tamás és a szervezésbe bekapcsolódó Schanda Beáta az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének titkára nyújotta a legnagyobb segítséget. Az ő közreműködésükkel egyeztető megbeszélésre került sor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián Perényi Eszter és Halász Ferenc egyetemi tanárokkal, amikor is végleges formát öltött az első verseny, melyet 1985. júniusában rendeztünk meg. A versenyprogramot a londoni kiírás adta, hisz az a cél, hogy a Flesch Károly Országos Hegedűverseny felkészülési lehetőséget nyújtson a londoni versenyre. A zsűri összetétele a következő volt: Halász Ferenc elnök, tagok: Klenjánszky Tamás, Pallagi János, Perényi Eszter és Vermes Mária. A tizenegy jelentkezőből kilenc fő vett részt a kétfordulós, négy napra tervezett versenyen, amelynek győztese Stuller Gyula lett. A díjkiosztás utáni értékelésen Klenjánszky Tamás, Schanda Beáta, Perényi Eszter szavai bizakodással töltötték el a szervezőket, és az 1987-ben történő viszontlátással búcsúztak el egymástól.
x Már ekkor felvetődött a gondolat, a verseny színvonalát nagymértékben emelné, ha a résztvevők a döntőben zenekari kísérettel adhatnák elő a versenyműveket. Azonban az anyagi feltételek, a zenekar biztosításának bizonytalansága miatt a második verseny előkészítéséhez is az előző feltételekkel számolva fogtak hozzá a szervezők. Csiszár Péter szakmai hozzáértésével elkészült a versenykiírás, aminek eredményeként az ország zenei felsőoktatási intézményeiből tizennégy fő küldte el jelentkezési lapját. Az 1987. június 18-21. között megrendezett versenyen tíz fiatal hegedűművész-jelölt előadását értékelte az öttagú zsűri Halász Ferenc elnök, Kiss András, Pallagi János, Perényi Eszter, Vermes Mária felelősségteljes szakmai értékelése alapján az első helyezett Tóth Erika lett. Érdemes megemlíteni, hogy megosztott második helyezést ért el a mosonmagyaróvári Nagy Zsuzsa, aki ma a Győri Filharmonikus Zenekar koncertmestere.
x Az első és a második verseny közötti időszakban tovább folyt a munka a volt Flesch-tanítványok felkutatására, a velük való kapcsolatfelvétel érdekében. Sajnos nem sok sikerrel. A megye kulturális vezetésének támogatásával felvettük a kapcsolatot a Győri Filharmonikus Zenekarral. A szervezők kérését elfogadva vállalták az 1989. június 17-19. között megrendezett III. Országos Flesch Károly Hegedűversenyen való közreműködést. Így a döntőbe jutott hat versenyző zenekari kísérettel adta elő az általa választott versenyművet. Ezzel jelentősen emelkedett a verseny színvonala, ami a következő versenyeken való létszámnövekedésben volt érezhető. Erre a versenyre tizennégy jelentkezőből tízen jelentek meg a sorsoláson. Az ötfős zsűri Halász Ferenc elnökletével Gondár Beatrixnak ítélte az első helyet. Ekkor már érződött a politikai, gazdasági változás előszele. Az értékeléskor felvetődött a hogyan tovább kérdése. Ekkor jelezte Dr. Adorján József, az akkori Városi Tanács VB titkára, hogy lehetőség nyílik alapítvány létrehozására. Városunk egy polgára ingatlanát a városra kívánja hagyni, amelynek értéke közcélt kell, hogy szolgáljon. A város vezetése azt fogja javasolni, hogy az ő nevét viselő zenei alapítvány jöjjön létre, amely a hegedűverseny anyagi bázisa lehet. A javaslatot az adományozó elfogadta, és 1990. márciusában az eladott ingatlan 600 ezer forintjával a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága létrehozta a Fejes Józsefné Zenei Alapítványt. Az akkor kedvező kamatok bizakodással töltötték el az alapítvány vezetésével megbízott kuratóriumot, amely egyúttal a verseny szervezőbizottsága is volt és maradt is.
x Az öttagú testület Dr. Adorján József a város képviseletében, Csiszár Péter újságíró, a verseny szakmai irányítója, Hammerschmidt János, a Városi Művelődési Központ igazgatója, Moldoványi Géza, a Hazafias Népfront titkára és Schanda Beáta az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének titkára Moldoványi Gézát választotta a kuratórium elnökének.
x Ez a testület fogott hozzá az 1991. június 21-23. között megrendezett negyedik verseny előkészítéséhez, úgy, hogy közben megszűnt a verseny adminisztrációs hátterét biztosító Hazafias Népfront. A zenei intézményekhez elküldött versenykiírásra tizennyolc fő jelentkezett. Ebből tizennégyen vettek részt a versenyen. Bozay Attila elnökletével a zsűri az első helyet Ábrahám Mártának ítélte. A növekvő létszám megerősítette a szervezőkben a szándékot, hogy tovább kell folytatni az elkezdett munkát. Sőt, felvetődött, hogy szélesíteni kellene a jelentkezők körét, mégpedig úgy, hogy a hazánkkal szomszédos országok fiatal hegedűseit is invitáljuk a versenyre. Ezzel természetesen nem vetélkedve a londoni verseny szervezőivel, hanem éppen azoknak lehetőséget biztosítani nemzetközi megmérettetésre, akik nem jutnak el Londonba. A négynyelvű versenykiírás öt országba jutott el és a huszonkilenc nevezőből huszonegy fő jelent meg a sorsoláson. A kilenc külföldi Romániából, Ukrajnából, Jugoszláviából érkezett. Tehát a megnövekedett érdeklődés az elképzelést igazolta. A nemzetközivé átalakult zsűri, Christos Palyzoides Ausztria, Csíki Boldizsár Románia, Perényi Eszter, Vermes Mária, Halász Ferenc elnökletével a győri Járóka Sándornak ítélte az első helyet. Második Béres Melinda Románia, harmadik Csűri Lajos Ukrajna.
x Az előző verseny sikere új erőt adott az 1995. június 14-17.-re meghirdetett VI. verseny előkészítéséhez és megrendezéséhez. Huszonegy fő küldte el nevezését és tizenöt jelent meg a sorsoláson. A szervezők szomorúan vették a hírt, hogy a korábbi versenyek zsűri elnöke, Halász Ferenc, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia tanára elhunyt. Perényi Eszter segítségével sikerült az elnöki tisztre megnyerni Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerzőt. A zsűri külföldi tagjai is változtak – Roswitha Randacher (Ausztria) és Jozef Kopelman (Szlovákia) személyében. A másik két magyar zsűritag pedig Perényi Eszter és Vermes Mária voltak. Hosszas mérlegelés és némi vita után a zsűri úgy döntött, hogy Béres Melinda (Románia) legyen az első helyezett. A verseny értékelésekor világossá vált, hogy a szerény anyagi lehetőségek, a díjazás mértéke egyre kevésbé teszi vonzóvá a versenyt, nem csak a külföldi, de a hazai hegedűsök körében is. Mindezek ellenére „Viszontlátásra 1997-ben” – búcsúztak a szervezők.
x Akkor még senki sem sejtette, hogy a korábbiaknál is nehezebb évek következnek. Még élénken éltek az 1995. évi verseny emlékei, amikor Csiszár Péter, a valamikori Moson megye zenetörténetének kiváló ismerője, a versenysorozat egyik megálmodója és szervezője, a kuratórium tagja autóbaleset következtében elhunyt. Gombosi Lilla, a már Flesch Károly nevét viselő művelődési központ munkatársa, a verseny titkára távozott a művelődési központból és ezzel a szervezők adminisztratív háttere is megszűnt. Ez utóbbit átvette a Mosonyi Mihály Állami Zeneiskola. Csiszár Péter halálával azonban űr keletkezett. A folytatás az iránta érzett tisztelet kötelessége is volt. Az 1997. június 18-21. közötti verseny az ő emlékére szerveződött. A zsűri Petrovics Emil elnökletével változatlan összetételben végezte munkáját a 12 fő meghallgatásával. A nyitókoncerten megemlékeztünk Csiszár Péterről. A verseny a szerény részvétel ellenére is színvonalas volt és a zsűri értékelése alapján az első helyezett Várnagy Katalin lett. A döntőt követően a zsűri részvételével kibővített kuratóriumi ülést tartottunk. Ezen az eseményen egyértelművé vált, hogy a versenyt ilyen anyagi háttérrel folytatni nem lehet.
x A díjak összegének növelésével, három fordulóra történő bővítéssel nemzetközi formában lehetne a verseny rangját emelni és vonzóbbá tenni. A kuratórium a felvetésekkel egyetértett és úgy döntött, hogy 1999-ben Flesch Károly VIII. Nemzetközi Hegedűverseny elnevezéssel kerüljön kiírásra a megmérettetés. A korábbi évek gyakorlatától eltérően, a verseny előkészítésére és megrendezésére üzleti alapra helyezve egy rendezvény szervező Kft.-vel kötött szerződést az alapítvány. A belső viták, jogi félreértések sorozata ellenére az 1999. június 18-23. között megrendezett verseny úgy a szervezés, mint a versenyzők felkészültségét illetően magas színvonalú volt. A zsűri Lendvai Kamilló zeneszerző elnökletével Kokas Katalinnak ítélte az első helyet, aki az elmúlt években számos versenyt nyert Torontoban és Ausztriában. A verseny háziasszonya, a zenei alapítvány titkára, Gombosi Lilla munkáját dicséri a háromfordulós verseny zökkenőmentes lebonyolítása. A szakmai, technikai hátteret a Mosonyi Mihály Zeneiskola biztosította Tuba Lászlóné igazgatóhelyettes személyében, aki a verseny titkári tennivalóit látta el. A résztvevők a 2001. évi viszontlátással búcsúztak el egymástól. Mosonmagyaróvár képviselő testülete értékelve a hegedűverseny nemzetközi rangját a város közművelődését szabályozó rendeletében kiemelt rendezvényként kezelve úgy döntött, hogy kétévenként az éves költségvetési keretből hozzájárul a verseny költségeihez. Ez a döntés megnyugtató volt a szervezők számára.
x Így egy nagyobb pénzügyi alap lehetőségének reményében indult el a Flesch Károly IX. Nemzetközi Hegedűverseny előkészítése. Az előző verseny tapasztalatainak figyelembe vételével úgy döntött a kuratórium, hogy saját bizottság felállításával szervezi meg a hegedűversenyt. A 2001. június 18-24. között megrendezett versenyre 26 hegedűművész jelölt küldte el nevezését, akik közül 17-en jelentek meg a sorsoláson. A zsűri Petrovics Emil zeneszerző elnökletével Vadászi Gyulának ítélte oda az első díjat. Az értékelés során javaslatként hangzott el, hogy a nemzetközi jelleg fenntartása szükségessé teszi a pártatlanság fontosságát, úgy, hogy a zsűri legalább hét tagú legyen, négy külföldi tag részvételével. Ezt a felvetést a kuratórium annál inkább is fontosnak tartotta, mivel tudomására jutott, hogy a londoni versenyt már négy éve nem hirdetik meg. Tehát a mosonmagyaróvári az egyetlen, amely a kiváló mester emlékét ápolja. Flesch Károly pedagógiai munkássága ma is elevenen él a világ hegedűsei körében.
x A tizennyolc évvel ezelőtt meghirdetett, nevét viselő versenyt a szülőváros a munkássága előtti tisztelgés és emlékének ápolása érdekében hívta életre. A tizedik, amelyet 2003. június 16 és 22. között rendeztünk meg, azt bizonyítja, hogy az elmúlt évek munkája nem volt hiába való. Köszönet illeti mindazokat, akik anyagi támogatásukkal, munkájukkal, hitükkel biztatást adtak, hogy Mosonmagyaróváron szükség van a magasabb szintű kultúrára, amelyet a határokat nem ismerő zene képvisel.

Moldoványi Géza

x Irodalom
x Békefi Ernő: Liszt Ferenc származása és családja Zeneműkiadó – 2. kiadás, 1973., Mosonmegyei lapok, 1895. december 8., Győri Hírlap, 1910. szeptember 14. november 1.
x Csiszár Péter: Flesch Károly Egy világhírű hegedűművész Műhely, 1978. 1. szám.
x Csiszár Péter: Flesch Károly gyermekkora előadás elhangzott 1994. november 12-én Flesch Károly emléknapon.
x Carl Flesch: Einnerungen eines Geigers / Egy hegedűs visszaemlékezése/ Rakos Miklós zenetörténész fordítása. Zenekar VI. évfolyam 1. 5. szám, VII. évfolyam 1. szám. Magyar hegedűsök.
x Reményi Gyenes István: Portré, Hegedűs a vérviharban. Magyarország 1985. 09.08.